Aloha

Na jól megkaptam ma, ismerőseim rágták a füleim, mikor írok már, szeretnek olvasni.

Most üzenem mindenkinek: AKKOR TESSENEK HOZZÁSZÓLNI IS, CSAK AKKOR TUDOM LEVONNI A KÖVETKEZTETÉST, HOGY TETSZET, ÉS MÉG-MÉG-MÉG…

Nos ott tartottunk, hogy Macó Ádi érmet hozott a Magyar Bajnokságról.  A verseny a XIII. kerületben volt az Elmű pályán. Szép eredmény.  Volt a versenyen olyan kis Oroszlán aki nem igazán vette komolyan ezt a versenyt. Pedig ide eljutni szerintem nagy megtiszteltetés. (én asszem annak is tudtam volna örülni ennyi idősen, ha a sarokig eljutok önmagamtól) Talán még nem nőtt be teljesen e fejük lágya, bár ez kívülről nem látszik. Mindenki nagyon komolyan veszi magát, és a shotokan-t. Most kicsit nem mennek versenyre, még be nem nő a fejük lágya.  (csak csendben jegyzem meg, én engedném őket, hátha bizonyítanak) Ez volt Aquincum kupa előtti 7 vége. Már szinte minden idegszálam az ég felé meredezik. Persze Kisgörgőnek ebből gyakorlatilag semmit nem volt szabad érzékelnie. (ha én kivagyok, akkor Ő még jobban kicsoda…) Kedden már e net-en böngésztem, hogyan jutok el Zuglóból-Rómaira,(be kell vallanom, némi nemű problémám van a közlekedéssel) mi ban akkor, ha Apa (ex vőlegényem, és végtelenül türelmes férjem)dolgozik, akkor hogyan, mivel megyek majd, illetve, ha minden kötél szakad, akkor mikor kell elindulni gyalog.  Apa vért, őssejtet, és mindenféle „veszélyes”anyagokat szállít. Ugyan szigorú beosztás szerint, de ki tudja mikor van szükség még két segítő kézre, hűtőtáskára, autóra.  (tudod mért karikás az Őrdög szeme? Mert sohasem alszik!) Azt gondolom Murphy is dönti ám magába a kávét. (hogy mért fontos ez? Még két nap, és megtudod.

2010. 03.24.

Reggel ágyból ki, mint a mosott rongy. (csúnyát nem merek írni, nem vagyok én olyan, hogy milyen jót nevetnek, most a barátaim) Kisgörgőt Apa viszi iskolába. Én hajnalok hajnalán indulok munkába, és egész nap szolgáltatok. Már a kollegáim is tudják, mért van zabszem a „valagamba”, (mondtam, nem vagyok én olyan) biztatnak, szurkolnak. Őrület, már csak három nap…. (ÁÁááááá)

Este haza, persze Kisgörgő nem hozta lakhandiba a ruháját (ne értsd félre nem meztelenül császkált az utcán, (de kár) a karate ruhája maradt a suliba) mosás másnapra maradt. (Úr Isten nem fog megszáradni… )

Magyarból van lecke, meg köll tanulni a Himnuszt, azt ha álmodból felkeltenek is tudni köll! Nem volt egyszerű, ugyan én nem emlékszem mikor tanultam meg, de biztos én se, lehettem több 10 évesnél.  Hála az internet-nek, és annak, aki feltalálta meghallgattuk. Kisgörgő is hallotta már vagy 25-30 X, de soha nem láttam még sírni a Himnusz alatt.  Na Öcsém most igen!  Most sírt, bőgött, mint a záporeső. Talán azért, mert most elolvasta, megértette, felfogta miről is szól. Hogy megtud változni az ember gyereke, amikor elolvassa, megérti mit is jelentenek dolgok. Elmeséltem neki, hogy amikor valaki bajnok lesz, és Magyar, akkor neki szól a himnusz. Minden „nagyobb” verseny győztese a saját hazája Himnuszát hallgatja a dobogón. (baj volt, még jobban sírt) Szerintem egyáltalán nem szégyen az, ha valaki sír, mikor a nemzeti Himnuszt hallja.

2010.03.25. (csütörtök)

Beszéltem telefonon a húgommal, szóltam neki is, verseny van, gyere, gyertek… Megígérte, ha nem jön közbe semmi ott lesz.

Reggel mikor beértem dolgozni, fény derült némi nemű egészségügyi fényre. Két kolleganőmnek „vérzik” a torka, betegek, lázasok. (Áááááááá) Azon gondolkoztam a bejárat fölé, alá, mellé, elé, és a még létező összes helyre fertőtlenítő zuhanyt tetetek. Az nem lehet, hogy megint beteg legyen a kölök, mert frászt kapok. (az egy dolog, hogy már frászban voltam, és a zabszem nem fért volna be a … )  Jól kiagyaltam mit teszek. Felvásároltam az összes kávét Murphy elől, hátha alszik vagy 3 napi! Aztán bekajáltattam az őrdögöt is, reménykedve hátha úgy jár mint az egyszeri csecsemő, jól bealszik majd néhány napra Ő is. Valamint buzgón fohászkodtam a vírusok, és bacilusok Istenéhez, hogy messze kerülje el még a házunk táját is. (asszem jól csinálhattam valamit, mert bejött)

2010.03.26. (péntek)

ÚR ISTEN PÉNTEK VAN! Csapódott belém a felismerés reggel 07:00-kor. Már patakokban folyik rólam a víz, pedig csak zuhanyozom. Annyi dolgom van még! Vasalni, takarítani, főzni, szendvicset csinálni holnapra, és mérhetetlenül izgulni holnapig. Mire minden dolgommal végeztem, addigra 17:00 lett. Fél óra és vége a verseny előtti utolsó edzésnek. Már annyira feszkós voltam, hogy minden villámot áldott jó férjemre zúdítottam. (később nem győztem bocsánatot kérni (de azt nem árulom el hogyan) Áldott jó ember,aki ennyi év után is elvisel, minden agyament gyagyaságommal együtt) No 17:25-re be is értünk a suliba, ahol Levente „bácsi” tartja az edzéseket. Tömeg, anyukák, apukák, testvérek várnak. Táskák, felszerelések mindenhol., keresi mindenki a saját névvel ellátott motyóját. Este 18:15 a tömeg lassan oszlik (és még rendőri intézkedésre sem volt szükség), mindenki mindenkinek kellemes 7végét kíván… Levente „bácsival” 8-10 szem közt maradtunk. (nekem van 6 szemem minimum, hiszen anya vagyok, az az anya akinek kevesebb van, az festi magát) Próbálnak nyugtatni minden rendben lesz, Kisgörgő álmából felkeltve, csukott szemmel, és fél kézzel is képes megcsinálni amit kell. Mondjuk, hogy megnyugodtam! (hihető mi! :o) ) Mi is lassan haza szállingóztunk, bepakoltunk minden a szép piros táskába amire holnap szükség van. Kisgörgő még kipróbálta a lábszárvédőt, és Apát használta „boksz zsáknak”. (Apa 180 cm magas, a válláig rúgott fel) Kölköt bekönyörögtük az ágyába, pihennie kell, holnap VERSENY!  Úgy tűnik Levente „bácsinak” sikerült megnyugtatni a héten a mai nap aludtam a legjobban. Álmomban messze-messze jártam.   Folyt. köv...  De csak akkor, ha lesz ki olvassa. :o)

Üdv Mindenkinek!

Jó holnap van! Közbeszólt a húsvét, így most van mit bepótolnom.

2009. December

Idén télen volt szerintem a leghidegebb, de lehet, hogy csak jól el vagyunk szokva ettől a hótól, meg hidegtől. (csendben bevallom, én nagyon utálom a telet, és hideget)

Dec. 2-a, Kisgörgő szülinapja, 10 éves. Őrület, hogy repül az idő, hiszen még csak most voltunk bölcsődések. :o) Dec. 6-a érkezik a Mikulás, érkezett a tatamira is. Mikulás kupa képében, eme háziverseny minden évben megrendezésre kerül. Ezen a télen beköltözött hozzánk Murphy, és az influenza is. Láz, torokfájás, orrfolyás…, de mi azért kitartóan bementünk az iskolába, (6 lóval sem bírtam volna otthon tartani.) végig seggeltük a napot a Mikuláskupáig. Én, mint pók a falon rohangálok, patika és iskola között, lázcsillapító, torokfertőtlenítő, tea….  38,2 a láz, már csak, és könyöröghetek én térden állva, fejemen pörögve. Nem és nem, kihagyta az Aquincum kupát, mert beteg volt, ezt most nem hagyja ki, még ha „bele is döglik”! Nem is testileg, de lelkileg „beledöglött” Felöltözött, felment a tatamira, és nem tudta megcsinálni a Kata-t, szinte összeesett. Levánszorgott a színről, és sírt, zokogott, összetört. Ő bizonyítani akart, Ő megakarta mutatni, képes rá. Hiába vigasztaltuk, hiába mondtuk, nem a te hibád, beteg vagy, elvetted feleségül „Ilust”. Nem bírta elviselni, na nem hiába pasasból van. Könnyes szemmel nézte végig a műsort az ölemből, (a nagy Culám 25 kg) amin a többiek ismét nyernek, érmek oklevelek. (Az érmeket Tápióság polgármester helyettese akasztotta a gyerekek nyakába) Kisgörgőnek csak Murphy jutott, na meg a tombola főnyereményéből egy szelet. Szép nagy sárkány torta volt a főnyeremény. Természetesen ezt is ajándékba kapta az egyesület. (nem sok, de a kicsinek is tudunk örülni. Tudunk örülni mindennek, amit kapunk, hiszen mi szülök, és az edző az aki támogatja, segíti a gyerekeket. Havi 1000.- ugyan nem sok, ez a tatami pénz, kell a tatami, ha fellépni megyünk, vagy házi versenyek vannak, vagy hozzánk jönnek versenyre. Sok lehetőség nincs pályázni, és ha jól belegondolunk igazából támogatója, mármint hivatalos, nincs az egyesületnek. Csak egy kis statisztika:

Óbuda Kupa 2009.

 Bócsi Balázs  Kumite III hely.

 Horváth Olivér   Kumite  II hely.

 Maczó Ádám Kumite II hely.

  Csatlós Fanni  Kumite III. hely.

 Kígyos Viktor  Kumite III hely.

 Csikós Éva   Kumite III hely. 

 Magyar Bajnokság 2009.

     Kunz Dániel   Kumite   III hely.

Diákolimpia 2009.11.28  Országos karate verseny

 Csatlós Fanni  Kata III hely.

                       Kumite  III hely.

 Bócsi Balázs    Kumite III hely.

2010.03.21. Magyar Bajnokság  Országos karate verseny

 Maczó Ádám  Kumite III hely.

2010.03.27. Aquincum Karate verseny 

 Alaskari Yusuf   Kata I. hely    Kumite I hely.

 Baungartner Mark  Kata II. hely.   Kumite  III. hely.

 Posztos Botond     Kata III. hely   Kumite II.hely.

 Szalagyi Ricard     Kata  IIhely.  Kumite I. hely.

 Mecenzóf Péter  Kata I hely.  Kumite II. hely.

 Török Orsolya  Kata III hely.  Kumite II.hely.

 Surjánszki Balázs  Kata II.hely.  Kumite III.hely.

  Komlódi Martin  Kata III. hely.  Kumite II. hely.

  Kálóczi Inez   Kata III hely. Kumite II hely.

  Czakó Gergő  Kata III hely.  Kumite II hely )

Még a marcipánnal bevont torta sem ment le a torkán.

Jött a téli szünet, ápolás, testet és lelket is. Kicsit drassoktam, hogy majd elmegy a kedve az egésztől, és soha többé nem veszi fel a ruhát, és az övet. Nem így történt, januárban gyógyultan, és újult erővel kezdtük az edzéseket, és az új évet.

Levente „bácsi” már a hónap elején szólt, hogy: Készüljünk, mert ha törik, ha szakad, ha piros hó esik. (bár ez idén télen nem volt kizárható), akkor is Kisgörgő ott lesz az Aquincum kupán. Fent olvasható, és látható, milyen teljesítményre képesek.

Február elején ismét a fülemet rágja, vegyem meg a fogvédőt, a lábszárvédőt, a kesztyűt. Időközben megjönnek az Oroszlán alsók, és felsők. , szerény számolás után potom 25-30 E ft-ba kerül. (Tudom a sport soha nem volt olcsó) Ez egy kisebb vagyon, és ha belegondolok, akkor az albérlet fele, no de köl, mert eme felszerelés nélkül nem lehet versenyre menni. Nevezési díj 3500.-+1000.- Ft 

Március 10-e

Csapatépítő kirándulás, és lazulás Eger városában. Sport múzeum, csavargás, szaladgálás, vagyis a srácok kifújták a gőzt. Elmentek Kisgörgő szerint: Puccos cukrászdába, ettek finom mignont.

Estére olyan fáradtak voltak, hogy még a seggük le sem ért, a fejük már aludt.

Március 21-e

2010.03.21. Magyar Bajnokság  Országos karate verseny

 Maczó Ádám  Kumite III hely.

Sajnos erről nem nagyon tudok sokat írni, nem voltam ott, de büszke vagyok erre is.

Összeszedem, és hallomásból írok erről a versenyről is nektek valamit.

Folyt köv.

Sziasztok! :o)

Na már megint holnap van, de lehet, hogy már ma!  Igazából most a nagyok versenyeiről kellene írnom, de ezt tegyük át máskorra.

2009. Teljes erőből érkezik a nyár

Nem nagyon, csak ezer ágra süt a nap. Nagy dilemma előtt áll Kisgörgő: Soltvadkert, vagy Edzőtábor Tápióságon? Együtt a kettőt nem nagyon volt „kedvem” finanszírozni. (Ugye értesz, ha nem akkor majd később részletezem)

Sikerült dönteni, és nem volt kérdés Edzőtábor!  Egy hét „nyaralás” reggel 05:00-kor ébresztő, edzés, reggeli, egy kis „pihenés”, majd edzés, ebéd, „pihenés”, edzés vacsora, alvás. El tudom képzelni mennyit aludtak! :o) Nem voltak fáradtak nagyon mikor haza jöttek! :o)

Meg kell említenem Tápióság polgármester helyettesét, és millió köszönetet mondani neki lelkiismeretes munkájáért! (volt Ő a táborban szakács, felszolgáló, „barát”…)  Utolsó nap volt a legizgalmasabb.  Levente „bácsi” és Polgármester h. Úr (millió elnézést kérek, de nevekből igen gyenge vagyok, időnként még a sajátomat is el szoktam felejteni) Na jó, utána néztem a net-en. Ha igaz, és nem írok sületlenséget akkor Bartucz Attila a becsületes neve. No Attila „bácsi” és Levente „bácsi” fogadást kötött az utolsó nap. Attila „bácsi” kitalálta, Ő bizony két tojásból meg reggelizteti a 30-32 gyereket! Ha-ha-ha! Mondta Levente „bácsi”, nem létezik!  Hát létezik! Attila „bácsi” előkapott két strucctojást, és Levente „bácsi” így járt! :o) Jó kis rántotta kerekedett a strucctojásból.  Edzőtáborban volt a vizsga is, a fehér övből sárga lett a sárgából narancs… Kisgörgő rém büszke volt azon a nyáron magára.

2009. szeptember

Kezdődik az iskola! Persze nekünk nem a nyáron kellett költöznünk új lakásba, hanem szeptember közepén. Nem mentünk edzésre egy hónapot! Majd megbolondultunk, mi Kisgörgő pörgésétől, Kisgörgő pedig a mozgáshiánytól.

Jött az október, Levente „bácsi” és a „nagy” harcosok megtervezték az új szabadidő ruhát, vagy ha így jobban tetszik, akkor mackó alsót és mackó felsőt. Bár én szívesebben hívom Oroszlán alsónak, és Oroszlán felsőnek! :o)  Tök színű, és  fekete. Pamut, és Magyar gyártmány szigorúan. Novemberben azt játszottuk, hogy lemértük a gyerekeket, mert az Oroszlán felsők, és alsók méretre készültek. Olyan ügyesek voltunk, (és aki nem az is :o) ), hogy néhány gyereknek vagy nagy lett a ruha, vagy kicsi…  Akinek nem szakmája, nem veszi kezébe a szabász centit. :o)  (Én kb. olyan kreatív vagyok, mint tyúk az Abc-hez) Lehet szakemberre kellett volna bíznunk magunkat. Nem baj így is jó, a probléma megoldódik.  (akinek nem inge nem veszi magára, aki meg magára veszi, az remélem jót kacag velem együtt. Hiszen mit ér az élet, ha magamon sem tudok nevetni.)

Lassan tényleg ma, már ma lesz, így holnap folyt. Köv.

Kellemes napot mindenkinek! :o)

Esős reggelünk van, volt! Alig bírtam kinyitni reggel a szemem, non nem a csipától, hanem mert nem aludtam valami jól. De ez szerintem most mellékes! Ígértem folytatást, hát akkor legyen!

Asszem ott hagytuk abba, hogy megvettük a ruhát+ az övet! Első edzés, megyek Kisgörgőért, hallom a tornaterem zeng Levente „bácsi” (remélem, nem szedi le a fejem, ha olvassa, h bácsizom) hangjától. Úr Isten, mit véttettek ezek a szerencsétlen gyerekek, hogy így kell velük ordítani? A szívem majd kiugrott a helyéből! Kisgörgő és Tsa-i jönnek ki, a teremből szaladnak az öltözőbe, és fülig ér a gyerek szája! Na gondoltam akkor nem lehet nagy baj, biztos én spilázom túl a dolgot! Eltelik 2-3 hét, (edzés szigorúan kedden és csütörtökön a „kicsiknek”) beszélgetünk Levente „bácsival” és agyba, főbe dicséri Kisgörgőt. Hmmmm! Kérdezi: - A gyerek járt már valahová edzeni, tornázni…? Mondom: - nem. Majd elmeséli, hogy Ő már egy ideje tart edzéseket, meg foglalkozott Ő már gyerekekkel, de ilyen laza izomzattal ritkán találkozni ennyi idősen. (anyja fia) Azonnal sikerült megcsinálnia csont nélkül a spárgát! (hümmögtem, mintha nagyon is érteném, miről beszél) Aztán mikor senki nem látta az államat szedegettem fel a földről.  Itt meg kell jegyeznem, nem csak az én alom majma ilyen ügyes. Ebben az évben érkezett hozzánk két nagyon ügyes és szorgalmas kis palánta. Itt szeretnék nekik is újból gratulálni a sikereikhez! Tüneményes 6 évesek!

Most egy kicsit dátumozunk, mert innen követem „komolyabban” a Shotokan rejtelmeit, és Kisgörgő fejlődését. Meg kell mondjam őszintén, nem gondoltam volna soha, (soha nem mond, hogy soha. De most már gondolni se merj rá) hogy Kisgörgő ennyire komolyan fogja venni eme sportot.

2009. február.

Készülünk az öv vizsgára! Az első öv vizsga, az első piros csík a fehér övön! Micsoda izgalom!  Ma megmutatjuk mit is tanultunk szeptember óta, megnézhetd milyen ügyesek is, vagyunk! Megnéztem, egyszer gyere el te is kedves olvasó, és nézd meg, mire képesek a 6-7 éves gyerekek. Nem hittem a szememnek

Láttam gyönyörű Kata-kat (formagyakorlatok), láttam erőnléti gyakorlatokat, 30 guggolás, 25 fekvőtámasz, és ha jól rémlik, akkor 20 hasizom gyakorlat. Na én attól is elfáradtam, ahogyan néztem. Kb. 1-1,5 óra volt a vizsga, és a srácok végig mozogták, nem álltak meg egy percre sem. Természetesen mindenkinek sikerült a vizsga. Levente „bácsi” egyesével osztotta ki az okleveleket, mindenkinek egyesével gratulált. (Tudod, Levente odafigyel rájuk, törődik velük, nem az a megszokott edző, vége a napnak, vége az edzésnek, akkor is egyesével odamegy mindenkihez, mindenkihez van egy kedves szava, elmeséli milyen volt a gyerek az edzése, mire figyeljünk oda, ki az aki képes többre, ki az akinek fejlődni kell. Ezt is megbeszéli velünk szülőkkel is, és a gyerekkel is.  Ritka az ilyen ember!)

2009. tavasz

Verseny szezon kezdődik. A hét minden napján edzés (természetesen egy fillérrel sem kerül többe) Kisgörgő várja élete első versenyét, izgatott, és időnként már annyira fáradt, hogy kettőig nem lát. Egyre közeledik a verseny időpontja, Aquincum kupa a tavasz első versenye.  Iskolában, osztállyal úszás, kötelezően egy héten egyszer kötelezően iskolaidőben. Mint tudjuk a tavasz egy csalóka hónap, ezer ágra süt a nap, de a levegő csak 12-15 fokos. Az úszás és a tavasz csalóka időjárása megtette „kártékony” hatását. Kisgörgő lázban fetreng itthon, ugrott élete első versenye. :o( (A Raion karate „kicsi” harcosai az Aquincum kupán mutatkoznak be minden évben.) Még megnézni sem tudtunk elmenni a többieket, a láz és takony K.O.-val győzőtt!

Volt sírás, szitkozódás… Nem megyek többet úszni! Levente „bácsi” büszkén hozta a „kicsi” harcosokkal haza az érmeket. Ügyesek, mozgékonyak, gyorsak és pontosak. Az érmek 80%-át a Raion karate csapat Oroszlánjai szerezték meg!  Azoknak, akik nem lehettek ott Rómain, azoknak Levente „bácsi” szervezett házi versenyt, Kisgörgő ott ezüstérmes lett!

Folyt köv.

Holnap jövök!

Üdv Mindenkinek!

2010. 03. 27-e után nem tudom magamban tartani! Annyira ki kívánkozik belőlem, olyan boldog, elégedett, büszke, és rekedt vagyok még mindig! Miért is?!

Kisgörgő élete első mérkőzése volt! Két érem lett az eredmény!

De ne szaladjunk ennyire előre. Szeretném, ha megismernéd mi is történt vele és a csapattal, amennyiben téged is érdekel kedves olvasó, akkor szeretettel várlak, amennyiben nem, akkor most hagyd abba az olvasást, nem lesz belőle harag.

2008. szeptemberében kezdődött kis hősünk története, bár már egy éve rágta a fülem! Anyaaaaaa szeretnék már menni, edzeni! Nem engedtem. Fontos volt az első osztály, fontos volt, hogy figyeljen, hogy meg tanuljon írni, és olvasni. Duplán hátrányos helyzetből indultunk. Vagy ahogyan a Srekben mondta a macsek almozottan hátrányos helyzetből indultunk!

 Már a bölcsödét is kétszer jártunk, na nem mintha mentális probléma lett volna Kisgörgővel, csak év vesztesként látta meg a napvilágot. Úgy döntöttünk Apa és szerénységem, hogy inkább a bölcsi, mint az ovi.  Már akkor is, volt mozgásigénye nem is kevés, időnként szegény Irénke néni, vagy Kati néni szedték le valamely fa ágairól, ablakból, radiátor tetejéről. Elvégre a csúcsra törünk, vagy mi a szösz! :)

Bölcsőde évek után, jött az óvoda! Hűűűű milyen jó már nagykisfiúnak lenni! Szinte nem volt olyan hónap, hogy ne kelljen új cipőt, nadrágot venni. Na ekkor kigyulladt ama kis lámpa a fejünk felett: - A gyereknek sportolnia kellene!

Nagyon rendes, kedves szomszédaink voltak akkoriban a Kalapács utcában, a lánykák felajánlották: nézzünk le egy karate edzésre, aztán majd meglátjuk mi lesz! Ok, mi bajunk lehet, ha Kisgörgőnek kedve van csinálni, ütni, rúgni, felesleges energiát levezetni pluszban, és még iccaka is aludni fog, hát, nosza! Kb. 5 éves lehetett, nem volt lelkileg felkészülve arra, amit ott látott. A légynek sem tudott volna ártani, még a bodobács lábát is visszaoperálta, csak ne szenvedjen. Sokként érte a felismerés, amikor bemelegítés után, jött a kumite (küzdelem). Sírva, zokogva rohant ki a teremből: - Anya, én ezt nem csinálom! Mért bántják egymást a gyerekek? – és potyogtak a krokodilkönnyek!  Nem tudtad megmagyarázni neki, kicsim semmi baj, egymáshoz sem érnek, nem bántják egymást, igaz ez nem játék, de nem is igazi verekedés. Hogyan is foghatta volna fel, picike kis törékeny lelkével. (Na de aztán fordult ám a kocka)

Sebaj, majd kitalálunk valamit! Próbáljuk ki a táncot, hogy is képzeltem az olyan csajos, futás, öttusa, úszás, színjátszó csoport és végül az évszázad vicce a sakk. (próbáltál már egy sajtkukacot leültetni! Ha ismersz istent, vagy csak hallottál róla, hogy van, ne tedd! Ha nekem a kötél idegeimmel akkor nem sikerült, akkor neked se fog!)

  Ballagás az óvodából!  Óvó néni, Dadusok, hálát rebegtek Istennek, hogy nincs többé az a 22 gyermek, akikkel együtt voltak 3 évig! (persze ezt remélem, senki nem hiszi, és veszi komolyan, volt ott aztán olyan sírás, hogy: „a mert megérdemled” cég sminkkészlete sem lett volna elég!) Irány a suli: Első osztály Edit néni osztálya, ezt a témát itt lezártnak is tekintem, nem érdemel több „nyomdafestéket” még a végén elkopik az összes betűm! Nem szeretnék minősíteni sem az iskolát, sem a vezetését, sem az ott tanító pedagógusokat.

Első osztály után, másik iskola, másik leső osztály! Áldott jó Kati néni, és az Ő mérhetetlen türelme, humora és szeretete meghozta azt a gyümölcsöt, amire vártam! Nos ez volt az, az év, mikor Kisgörgő kijelentette: - Megyek a Levente bácsihoz edzésre, én bizony karatézni szeretnék!  (upsz) Én azt gondoltam akkoriban erről, oké, de előbb tanuljunk, meg olvasni, írni, számolni, és némi kultúrát engedjünk magunkba csepegtetni! Amennyiben az év végi bizonyítvány azt az eredményt hozza, amit minimum elvárok, áldásom rá mehetsz a Levente bácsihoz!

2008. szeptember. Hőn várt első tanítási nap! Kati néni nincs többé, nem tanít alsósokat, van helyette nagyon kedves Kriszta néni, és Orsi néni! Na nem baj, emésztjük, majd helyre jön a gyerek lelkivilága!  (a Tanítóké is helyre jött). Keressük meg Leventét, és iratkozzunk be edzésre, aztán majd kiderül, miből lesz a dinó tojás! :o) Megkaptuk a kis listát, mivel is kezdjünk: Ruha, táska, papucs. Mázlink volt 2000.- Ft-ért kaptunk egy alig használt ruhát-övvel.       Folyt köv.

Ha kíváncsi vagy, hogyan szereztük meg életünk első két érmét, akkor várj holnapig!