Üdv Mindenkinek!

2010. 03. 27-e után nem tudom magamban tartani! Annyira ki kívánkozik belőlem, olyan boldog, elégedett, büszke, és rekedt vagyok még mindig! Miért is?!

Kisgörgő élete első mérkőzése volt! Két érem lett az eredmény!

De ne szaladjunk ennyire előre. Szeretném, ha megismernéd mi is történt vele és a csapattal, amennyiben téged is érdekel kedves olvasó, akkor szeretettel várlak, amennyiben nem, akkor most hagyd abba az olvasást, nem lesz belőle harag.

2008. szeptemberében kezdődött kis hősünk története, bár már egy éve rágta a fülem! Anyaaaaaa szeretnék már menni, edzeni! Nem engedtem. Fontos volt az első osztály, fontos volt, hogy figyeljen, hogy meg tanuljon írni, és olvasni. Duplán hátrányos helyzetből indultunk. Vagy ahogyan a Srekben mondta a macsek almozottan hátrányos helyzetből indultunk!

 Már a bölcsödét is kétszer jártunk, na nem mintha mentális probléma lett volna Kisgörgővel, csak év vesztesként látta meg a napvilágot. Úgy döntöttünk Apa és szerénységem, hogy inkább a bölcsi, mint az ovi.  Már akkor is, volt mozgásigénye nem is kevés, időnként szegény Irénke néni, vagy Kati néni szedték le valamely fa ágairól, ablakból, radiátor tetejéről. Elvégre a csúcsra törünk, vagy mi a szösz! :)

Bölcsőde évek után, jött az óvoda! Hűűűű milyen jó már nagykisfiúnak lenni! Szinte nem volt olyan hónap, hogy ne kelljen új cipőt, nadrágot venni. Na ekkor kigyulladt ama kis lámpa a fejünk felett: - A gyereknek sportolnia kellene!

Nagyon rendes, kedves szomszédaink voltak akkoriban a Kalapács utcában, a lánykák felajánlották: nézzünk le egy karate edzésre, aztán majd meglátjuk mi lesz! Ok, mi bajunk lehet, ha Kisgörgőnek kedve van csinálni, ütni, rúgni, felesleges energiát levezetni pluszban, és még iccaka is aludni fog, hát, nosza! Kb. 5 éves lehetett, nem volt lelkileg felkészülve arra, amit ott látott. A légynek sem tudott volna ártani, még a bodobács lábát is visszaoperálta, csak ne szenvedjen. Sokként érte a felismerés, amikor bemelegítés után, jött a kumite (küzdelem). Sírva, zokogva rohant ki a teremből: - Anya, én ezt nem csinálom! Mért bántják egymást a gyerekek? – és potyogtak a krokodilkönnyek!  Nem tudtad megmagyarázni neki, kicsim semmi baj, egymáshoz sem érnek, nem bántják egymást, igaz ez nem játék, de nem is igazi verekedés. Hogyan is foghatta volna fel, picike kis törékeny lelkével. (Na de aztán fordult ám a kocka)

Sebaj, majd kitalálunk valamit! Próbáljuk ki a táncot, hogy is képzeltem az olyan csajos, futás, öttusa, úszás, színjátszó csoport és végül az évszázad vicce a sakk. (próbáltál már egy sajtkukacot leültetni! Ha ismersz istent, vagy csak hallottál róla, hogy van, ne tedd! Ha nekem a kötél idegeimmel akkor nem sikerült, akkor neked se fog!)

  Ballagás az óvodából!  Óvó néni, Dadusok, hálát rebegtek Istennek, hogy nincs többé az a 22 gyermek, akikkel együtt voltak 3 évig! (persze ezt remélem, senki nem hiszi, és veszi komolyan, volt ott aztán olyan sírás, hogy: „a mert megérdemled” cég sminkkészlete sem lett volna elég!) Irány a suli: Első osztály Edit néni osztálya, ezt a témát itt lezártnak is tekintem, nem érdemel több „nyomdafestéket” még a végén elkopik az összes betűm! Nem szeretnék minősíteni sem az iskolát, sem a vezetését, sem az ott tanító pedagógusokat.

Első osztály után, másik iskola, másik leső osztály! Áldott jó Kati néni, és az Ő mérhetetlen türelme, humora és szeretete meghozta azt a gyümölcsöt, amire vártam! Nos ez volt az, az év, mikor Kisgörgő kijelentette: - Megyek a Levente bácsihoz edzésre, én bizony karatézni szeretnék!  (upsz) Én azt gondoltam akkoriban erről, oké, de előbb tanuljunk, meg olvasni, írni, számolni, és némi kultúrát engedjünk magunkba csepegtetni! Amennyiben az év végi bizonyítvány azt az eredményt hozza, amit minimum elvárok, áldásom rá mehetsz a Levente bácsihoz!

2008. szeptember. Hőn várt első tanítási nap! Kati néni nincs többé, nem tanít alsósokat, van helyette nagyon kedves Kriszta néni, és Orsi néni! Na nem baj, emésztjük, majd helyre jön a gyerek lelkivilága!  (a Tanítóké is helyre jött). Keressük meg Leventét, és iratkozzunk be edzésre, aztán majd kiderül, miből lesz a dinó tojás! :o) Megkaptuk a kis listát, mivel is kezdjünk: Ruha, táska, papucs. Mázlink volt 2000.- Ft-ért kaptunk egy alig használt ruhát-övvel.       Folyt köv.

Ha kíváncsi vagy, hogyan szereztük meg életünk első két érmét, akkor várj holnapig!