Aloha
Na jól megkaptam ma, ismerőseim rágták a füleim, mikor írok már, szeretnek olvasni.
Most üzenem mindenkinek: AKKOR TESSENEK HOZZÁSZÓLNI IS, CSAK AKKOR TUDOM LEVONNI A KÖVETKEZTETÉST, HOGY TETSZET, ÉS MÉG-MÉG-MÉG…
Nos ott tartottunk, hogy Macó Ádi érmet hozott a Magyar Bajnokságról. A verseny a XIII. kerületben volt az Elmű pályán. Szép eredmény. Volt a versenyen olyan kis Oroszlán aki nem igazán vette komolyan ezt a versenyt. Pedig ide eljutni szerintem nagy megtiszteltetés. (én asszem annak is tudtam volna örülni ennyi idősen, ha a sarokig eljutok önmagamtól) Talán még nem nőtt be teljesen e fejük lágya, bár ez kívülről nem látszik. Mindenki nagyon komolyan veszi magát, és a shotokan-t. Most kicsit nem mennek versenyre, még be nem nő a fejük lágya. (csak csendben jegyzem meg, én engedném őket, hátha bizonyítanak) Ez volt Aquincum kupa előtti 7 vége. Már szinte minden idegszálam az ég felé meredezik. Persze Kisgörgőnek ebből gyakorlatilag semmit nem volt szabad érzékelnie. (ha én kivagyok, akkor Ő még jobban kicsoda…) Kedden már e net-en böngésztem, hogyan jutok el Zuglóból-Rómaira,(be kell vallanom, némi nemű problémám van a közlekedéssel) mi ban akkor, ha Apa (ex vőlegényem, és végtelenül türelmes férjem)dolgozik, akkor hogyan, mivel megyek majd, illetve, ha minden kötél szakad, akkor mikor kell elindulni gyalog. Apa vért, őssejtet, és mindenféle „veszélyes”anyagokat szállít. Ugyan szigorú beosztás szerint, de ki tudja mikor van szükség még két segítő kézre, hűtőtáskára, autóra. (tudod mért karikás az Őrdög szeme? Mert sohasem alszik!) Azt gondolom Murphy is dönti ám magába a kávét. (hogy mért fontos ez? Még két nap, és megtudod.
2010. 03.24.
Reggel ágyból ki, mint a mosott rongy. (csúnyát nem merek írni, nem vagyok én olyan, hogy milyen jót nevetnek, most a barátaim) Kisgörgőt Apa viszi iskolába. Én hajnalok hajnalán indulok munkába, és egész nap szolgáltatok. Már a kollegáim is tudják, mért van zabszem a „valagamba”, (mondtam, nem vagyok én olyan) biztatnak, szurkolnak. Őrület, már csak három nap…. (ÁÁááááá)
Este haza, persze Kisgörgő nem hozta lakhandiba a ruháját (ne értsd félre nem meztelenül császkált az utcán, (de kár) a karate ruhája maradt a suliba) mosás másnapra maradt. (Úr Isten nem fog megszáradni… )
Magyarból van lecke, meg köll tanulni a Himnuszt, azt ha álmodból felkeltenek is tudni köll! Nem volt egyszerű, ugyan én nem emlékszem mikor tanultam meg, de biztos én se, lehettem több 10 évesnél. Hála az internet-nek, és annak, aki feltalálta meghallgattuk. Kisgörgő is hallotta már vagy 25-30 X, de soha nem láttam még sírni a Himnusz alatt. Na Öcsém most igen! Most sírt, bőgött, mint a záporeső. Talán azért, mert most elolvasta, megértette, felfogta miről is szól. Hogy megtud változni az ember gyereke, amikor elolvassa, megérti mit is jelentenek dolgok. Elmeséltem neki, hogy amikor valaki bajnok lesz, és Magyar, akkor neki szól a himnusz. Minden „nagyobb” verseny győztese a saját hazája Himnuszát hallgatja a dobogón. (baj volt, még jobban sírt) Szerintem egyáltalán nem szégyen az, ha valaki sír, mikor a nemzeti Himnuszt hallja.
2010.03.25. (csütörtök)
Beszéltem telefonon a húgommal, szóltam neki is, verseny van, gyere, gyertek… Megígérte, ha nem jön közbe semmi ott lesz.
Reggel mikor beértem dolgozni, fény derült némi nemű egészségügyi fényre. Két kolleganőmnek „vérzik” a torka, betegek, lázasok. (Áááááááá) Azon gondolkoztam a bejárat fölé, alá, mellé, elé, és a még létező összes helyre fertőtlenítő zuhanyt tetetek. Az nem lehet, hogy megint beteg legyen a kölök, mert frászt kapok. (az egy dolog, hogy már frászban voltam, és a zabszem nem fért volna be a … ) Jól kiagyaltam mit teszek. Felvásároltam az összes kávét Murphy elől, hátha alszik vagy 3 napi! Aztán bekajáltattam az őrdögöt is, reménykedve hátha úgy jár mint az egyszeri csecsemő, jól bealszik majd néhány napra Ő is. Valamint buzgón fohászkodtam a vírusok, és bacilusok Istenéhez, hogy messze kerülje el még a házunk táját is. (asszem jól csinálhattam valamit, mert bejött)
2010.03.26. (péntek)
ÚR ISTEN PÉNTEK VAN! Csapódott belém a felismerés reggel 07:00-kor. Már patakokban folyik rólam a víz, pedig csak zuhanyozom. Annyi dolgom van még! Vasalni, takarítani, főzni, szendvicset csinálni holnapra, és mérhetetlenül izgulni holnapig. Mire minden dolgommal végeztem, addigra 17:00 lett. Fél óra és vége a verseny előtti utolsó edzésnek. Már annyira feszkós voltam, hogy minden villámot áldott jó férjemre zúdítottam. (később nem győztem bocsánatot kérni (de azt nem árulom el hogyan) Áldott jó ember,aki ennyi év után is elvisel, minden agyament gyagyaságommal együtt) No 17:25-re be is értünk a suliba, ahol Levente „bácsi” tartja az edzéseket. Tömeg, anyukák, apukák, testvérek várnak. Táskák, felszerelések mindenhol., keresi mindenki a saját névvel ellátott motyóját. Este 18:15 a tömeg lassan oszlik (és még rendőri intézkedésre sem volt szükség), mindenki mindenkinek kellemes 7végét kíván… Levente „bácsival” 8-10 szem közt maradtunk. (nekem van 6 szemem minimum, hiszen anya vagyok, az az anya akinek kevesebb van, az festi magát) Próbálnak nyugtatni minden rendben lesz, Kisgörgő álmából felkeltve, csukott szemmel, és fél kézzel is képes megcsinálni amit kell. Mondjuk, hogy megnyugodtam! (hihető mi! :o) ) Mi is lassan haza szállingóztunk, bepakoltunk minden a szép piros táskába amire holnap szükség van. Kisgörgő még kipróbálta a lábszárvédőt, és Apát használta „boksz zsáknak”. (Apa
